Ha rossz lett gyermeked félévi bizije, erre lehet szükséged lesz
Nem titok, hogy a legtöbb szülő kevésbé veszi komolyan a félévi bizit, mint az évvégit. Ezzel azonban súlyos árat fizetnek, pedig elkerülhető lenne, ha a félévkor tudatosult tanulási problémákkal már februárban elkezdenek foglalkozni. De mégis mit tegyél, ha nem lett túl fényes a gyerek bizije?
Tudok rólad valamit.
Azt, hogy minden bizonnyal nagyon szereted a gyerekedet.
Már csak azért is, mert jelenleg is azzal foglalkozol, hogy e témában kutakodsz. És ezt a cikket olvasod. Ezt pedig unalomból nem tennéd meg.
Igen, még akkor is, ha épp napi ötször csapja rád az ajtót, mert most érte el a kiskamaszkor okozta dilikor.
Vagy, amikor dacosságból áll ellen, és a falról visszapattant szavaid a felkiáltójelekkel és kérdőjelekkel együtt vágnak élesen mellbe.
Ezért nem vagy közönyös a bizonyítványával kapcsolatban sem. De lehet azért nem veszed annyira komolyan. Majd év végéig ráér javítani.
De vajon könnyebb lesz 1 évnyi anyagot behozni akkor, mint most fél éves anyagokat? A helyzet magától nem kimondottan fog javulni, inkább csak romolhat.
Biziosztás – Hogyan vedd át a gyerekedtől a félévi bizonyítványt, hogy az évvégi sorsát ne determináld?
Ott ülsz a tv előtt vagy épp próbálsz végre elszabadulni a Facebookról, amikor gyereked rágja a füledet, hogy itt a bizonyítványa, csak firkantsd alá.
Mindaddig feltételezted, hogy minden tökéletesen harmonikus a gyereked tanulmányait illetően. Mert néha azért ránézel a jegyeire. Majd, ott és akkor szembesülsz a realitással.
Áramütésként ér a felismerés, hogy nem erre számítottál.
Még a lábad is bizseregni kezd, majd úgy érzed kezd felmenni a vérnyomásod. Lehet úgy érzed kudarcot vallottál.
Nem figyeltél eléggé?
A gyerek már megint elsumákolta az egészet?
Netán tehetetlenné tesz a felismerés, hogy lehet nem olyan képességű gyerek, mint a többi?
Düh után szégyen. Szégyen után közömbösség. Vagy kérdések sora.
Nem túl jó sorrend.
Mi lehet a gond?
Gondolod majd javít, behozza.
Nem teszel különösen semmit, vagy esetleg elhatározod, hogy holnaptól minden nap foglalkozol vele. Ha a gyereken is felfedezhetőek az önbizalomcsökkenés klasszikus tünetei, akkor az egész család apraja-nagyja elkezd görcsölni a témán, és próbál ezen valamit segíteni.
Megnyugtat a gondolat, hogy foglalkozol vele.
De lehet ezt egyáltalán máshogy csinálni?
Ha nem akarod az évvégi bizit is ugyanabban a formális kinézetben látni, akkor ne napold el a kérdést.
Hogyan segíts a gyerekednek a tanulásban, ha neked nem megy?
Nem feltétlenül azzal teszel neki jót, ha beleásod magad a napi 3 üzleti tárgyalás után a geometriába, trigonometriába, vagy az MTA szabályzatába:
„…akkor most a jelöletlen birtokos jelzői összetételt mindig egybeírjuk vagy nem?”
Van, amikor a legtöbbet azzal teszel neki, ha mellette állsz. Érzi, hogy nincs harag.
És mindent megteszel azért, hogy a problémája kezelve legyen.
Mert ennek oka van. Amiről lehet nem tehet. De ha tehet is, akkor is te vagy a szülő.
Sokszor nincs tisztában az iskola, a tanulás értelmével. Ezt elmagyarázod neki.
megpróbálod kiszedni belőle, hogy mi állhat a kevésbé jól teljesítés mögött.
Nem kedveli a tanárt? Nem bízik benne?
Nem tud figyelni az órán, valaki zavarja?
Szülőként a te „szuperhősöd”, aki kisegít e szituációban?
Egy olyan személy keresése, aki ismeri a tanórák anyagait. Aki veled ellentétben nem fog leizzadni egy feladaton.
A gyerekednek pedig nem megosztott figyelmet nyújt, és célirányosan azokkal a területekkel foglalkozik, amire neki szüksége van.
Gyerekednek pedig nem kell szégyenkeznie az osztálytársak előtt (de ciki), vagy a fejének jobbra és balra tekerednie, hogy már 5 perce elvesztette a fonalat. De a kedvéért nem áll meg az óra.
Egy magántanár.
Aki ismeri a gyereked világát, a tankönyveinek feladatait, és nem szenved attól a stressztől, ami benned szülőként ilyenkor feljön akarva vagy akaratlanul is.
Oldalunk ezeket a „szuperhősöket” tudja neked megadni. Keresgélj bátran.
Ha tetszett ez a cikk, kérjük oszd meg ismerőseiddel is:
